Extra funkciókért lépj be!

Mitől lesz egy ország szegény, vagy gazdag?
Már az elején érdemes leszögezni, hogy sokkal több a szegény ország a világban, mint a tehetős. Az okok sokfélék, hogy mitől válik azzá egy ország. Persze sokan csak a külső adottságokat sorolnák ide, de ez meglepő módon, többnyire nem így van. A humán tőke mértéke a megoldás!
Megjelent: 2016. 12. 13. kedd 12:00

SZAKÉRTŐ

Érdekel ?

INFORMÁCIÓT KÉREK
Visszahívunk, amikor Neked alkalmas.
Kovács Andrásközéletszegénységgazdagintézményrendszerkultúraföldrajzadottságfelzárkózáshumán tőke

A világ majdnem 200 országa közül 25 nagyon gazdag. A gazdagság azt jelenti, hogy lakói évi 30 millió forint felett visznek haza. 25-nél ugyanakkor sokkal nagyobb a szegény, sőt, nagyon szegény országok száma. A legszegényebb 20 országban az éves kereset 275 ezer, vagy napi 1000 forint alatt áll. Min múlik, hogy egy ország mennyire gazdag vagy szegény? Alapvetően három fő tényezőn.


 

1.    INTÉZMÉNYRENDSZER
Az intézményrendszer a legfontosabb. A gazdag országokban rendre jól működő intézményrendszert találunk, míg a szegényekben nagyon rosszakat. Egészégügy, oktatás, jogrendszer, közlekedés, szociálpolitika, adórendszer, satöbbi. Egyértelmű az összefüggés. A jól működő intézmények megbízhatóbbak, kevésbé korruptak. A szegény országok pedig rendre nagyon korruptak.

 

Ha egy ország korrupt, nem tud elegendő adót begyűjteni egy jó intézményrendszerre, amely a szegénységi csapdából meneküléshez volna szükséges. A világ legszegényebb 20 országából a vagyon fele offshore számlákra vándorol. Ezekben az országokban az így elveszett állami bevétel átszámolva, több ezermilliárd forintnyi. Anélkül ezek az országok nem tudják fejleszteni a rendőrséget, az oktatást, egészségügyet, közlekedést.

 

A klán-alapú gondolkozás is nagylelkűen támogatja a korrupciót. Egy gazdag országban a munkaerő felvétel például úgy fest, hogy a cég több jelölttel készít interjút, és a személyes ismeretségektől függetlenül a legjobb jelölt fut be. De a szegény országokban már ezen a szinten is korrupt a folyamat, legtöbbször az emberek a „saját csapatukból” választanak: nagybácsik, bátyók, a törzs másik tagja kerül a pozícióba. Ez oda vezet, hogy a népesség intelligenciája és tehetsége nem fejlődik megfelelően.


 

2.    KULTÚRA
Kultúra, vagyis milyen humán tőke lakik az emberek fejében, és miben hisznek. Egészen kirívó a szegény területek és a vallásosság összefüggéseit mutató a statisztika. Az az általános tendencia, hogy minél kevesebb a vallásos polgár, annál nagyobb a valószínűsége, hogy az ország gazdag. A világ 20 leggazdagabb országában (leszámítva ezek közül az USA-t), a lakosság több mint 70%-a azt gondolja, hogy a vallás nem fontos az életükben. Ezzel ellentétben, a világ legszegényebb országaiban extrém sok a hívő. A leges-legszegényebbeknél, tehát például Nigerben, Bangladesben, Szomáliában vagy Kongóban, gyakorlatilag minden állampolgár mélyen vallásos. A vallásosság azért gyengíti a vagyonosságot, mert olyasmiket táplál, hogy valami „itt és most” nem megoldható, ezért a belsőre kell figyelni és egy másik világ felé kell fordulni. Kevésbé érzékelhető így a nyomor. De a gazdagok országoknál éppen ellenkező a helyzet: a polgárok nagyon is hisznek abban, hogy a saját erőfeszítéseikkel és tehetségükkel, igenis meg tudják változtatni a sorsukat.


 

3.    FÖLDRAJZ
A legszegényebb országok túlnyomórészt trópusi régióban találhatóak. Ez nem véletlen, az élet arrafelé sokkal nehezebb. A problémák a mezőgazdasággal kezdődnek. A trópusi növények szénhidrát tartalma általában alacsony. A szegény országoknak rendre gyenge a termőtalaja. A trópusokon a növények kevesebbet is fotoszintetizálnak, a háziállatok pedig a magas páratartalom és a sok cecelégycsípés miatt aluszékonyak, inaktívak. Az embereket súlyos kórok veszélyeztetik, a legszegényebb országokban a lakosság minden tagja legalább 5 trópusi kórtól fertőzött – egyszerre. És még lehetne hosszan sorolni a hátrányokat. A gazdag országok átlag klímája 16 fok, a statisztikák alapján ez az ideális átlaghőmérséklet a jóléthez.

 

A szegényebb országokban nagyon rosszak a földrajzi összeköttetések. Az olyan országok pl. nagy hátrányban vannak, amelyeknek nincs tengere. Bolívia és Paraguay a legszegényebbek Dél-Amerikában. Ázsia legszegényebb országai, Afganisztán, vagy Mongólia szintén tengerpart nélküliek.

 

És ide tartozik a természeti kincsek kérdésköre is. Ezek az anyagok igazi bajkeverők – paradoxon, de gyakran a szegény országoknak van belőlük sok! Közgazdászok ezeket a forrásokat „Erősítőknek” nevezik: egy jó intézményrendszerrel rendelkező országot gazdagítanak, de egy rossz intézményrendszerrel bírót még szegényebbé tesznek, és végül úgynevezett forráscsapdához vezetnek. Például Kongó ásványkincsekben a világ egyik leggazdagabb országa, Tantalitból például nekik van a legtöbb, amiből minden egyes mobiltelefonban találunk egy kicsit. De ez az ásványkincs-vagyon csak a felső osztályt segíti pénzjutáshoz anélkül, hogy a teljes társadalom együttműködne. Egy ilyen kitermelést egy kis csoport igazságtalanul kézben tarthat néhány fegyveressel, és simán kijuttatja az árut a magán eszközeivel a piacra.


 

De mégis mit tehet egy szegény ország, ha ilyenek az adottságai? Egy nemzet vagyonának kb. fele az intézményrendszere felől termelődik, körülbelül 20% köszönhető a társadalom kultúrájának, és 10-10% tulajdonítható a földrajzi szélességi foknak, a világgal való összeköttetésnek, és a földtani jó szerencsének. A döntéshozói szinten ezek a tényezők sokkal jelentőségteljesen figyelembe veendőek, és ezek lehetséges fejlesztése eldöntik a fejlődés irányát, jellegét is.

 

A témában Éber Márk Áron, az ELTE szociológusa (PhD), egyetemi adjunkusa is kifejtette meglátásait, véleménye a videóban található.




Beágyazás

Ezzel az embed kóddal a weboldaladba illesztheted a videót
Embed kód méretezés: px px

RENDEZVÉNY

RENDEZVÉNY RÉSZLETEI

VISSZAHÍVÁS